Fogalmak

Mi a hagyományos kínai orvoslás

A HKO a testet nem szervek anatómiájaként, hanem funkciók és kapcsolatok hálózataként írja le. A betegséget egyensúlyzavarnak tekinti, amelyet a gyakorló együtt megjelenő jelek mintázatán keresztül keres: pulzus, nyelv, emésztés, alvás, hangulat, hő- vagy hidegérzet.

A „HKO” mai értelmében a 20. század konstrukciója. 1950 után a Kínai Népköztársaság állami támogatással szervezte meg, egységesítette a tankönyveket, és összekapcsolta a modern orvoslással. A mai HKO ezért történetileg rétegzett egész, amely régi szövegekből, regionális hagyományokból és modern rendszerezésből áll.

A TCMCheck alapfogalmai

A kérdőív nyolc hajlamot pontoz. Ezek a HKO-tankönyvekből vett leegyszerűsített „mintázatok”, nem orvosi diagnózisok:

• Qi: hajtó életenergia, amely a mozgáshoz, a melegséghez, az emésztéshez és a védekezéshez kapcsolódik. Qi-hiány: fáradtság, gyenge hang, hajlam a megfázásra.
• Jang: a melegítő, aktiváló oldal. Jang-hiány: fázékonyság, hideg kéz és láb, kevés lendület.
• Jin: a hűsítő, nedvesítő, nyugtató oldal. Jin-hiány: szárazság, délutáni hőhullám, éjszakai izzadás.
• Vér (Xue): tápláló anyag, amely támogatja az alvást és a lelki nyugalmat. Hiány: sápadtság, szédülés, száraz haj és köröm.
• Nedvesség és nyálka: a folyadékok nehéz, ragadós felhalmozódása: nehézségérzet, duzzanat, nyálka.
• Qi-pangás: rosszul áramló energia, gyakran stresszel és feszültséggel összefüggésben.
• Belső hő: túlműködő, melegítő hajlam.
• Vérpangás: károsodott keringés, szúró fájdalom, sötét ajkak.
• Nyelvdiagnosztika: a nyelv színét, bevonatát, nedvességét és alakját a HKO egyetlen jelzőként kezeli. A fénykép csak tájékozódási segédeszköz lehet, vizsgálat nem.